Szabad vagyok! - mondta a majom a rácsnak.
2008. június 3., kedd
2008. június 2., hétfő
Élelmiszerár-robbanás
Hát megérkezett :)
A megjegyzéseket olvasgatva, melyeket Malvina írt (köszönet érte), egyszer csak azt látom, hogy megérkezett a mi udvari bolondunk is. "Elmés" hozzászólásaival próbálta (kevés sikerrel) feldobni a blogot, de mint válaszomban méltattam, nem megy ez neki.
Azt hiszem (most még), hogy ha nem tud emberi arcot mutatni és aként (ellen)véleményezni olyan gondolatokat, melyek tartalmuknál fogva távol állnak attól, hogy torz lelkében rokonszenvet szüljenek, egyáltalán, hogy megértésével találkozzanak, szépen ki fogom rúgni az oldalról.
De lehet, hogy mégis csak meghagyom, mint udvari bolondot. Ha röhögni akarok (rajta), csak füttyentek, vagy bedobok valami olyan témát, amiről bizton tudom, hogy milyen hatással van van rá, és már jön is farokcsóválva, pitizve. Nem mondom, időnként szemtelen kicsit, és olyankor virtuálisan szájba kell verni, hogy kusshadjon (ehhez egyébként az oldal valamennyi látogatójának joga van, hiszen a vendégszeretet íratlan törvénye ezt a jogot automatikusan biztosítja számukra), azt hiszem, mégis csak megtartom ezt a kis dögöt. Hadd futkározzon, csak ne legyen folyton láb alatt.
2008. június 1., vasárnap
Valami mégis van. Még ha márciusi is....
A kilépők kiadott nyilatkozata itt olvasható:
Mint a Jobbik alapítóinak, meg kellett hoznunk azt a nehéz döntést, hogy az általunk életre hívott párthoz fűződő tagsági viszonyt megszüntetjük. Az elhatározás meghozatala szorosan összefügg azzal az általunk zsákutcának ítélt, épp ezért járni nem kívánt politikai úttal, amelyre a Jobbik a Magyar Gárda megalakításával lépett.
Fontos leszögeznünk, hogy minden naiv vagy rosszhiszeműen ravasz összeesküvés-elmélettel szemben, a Gárda megalakulása mögött nem a szocialista-liberális hatalom és annak spionhadserege állt, hanem a magyar társadalom önvédelmi reflexe, amelyet éppen ezen diktatórikus hatalom brutalitása váltott ki. Mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy a Magyar Gárda nem a legszerencsésebb formája volt ezen reflex megnyilatkozásának.
Továbbá meggyőződésünk, hogy nem a Jobbiknak, mint politikai pártnak lett volna feladata egy Gárda típusú szervezet létrehozása, és nem a Jobbik elnökének annak vezetése. Mindezek eredményeképp ugyanis a Jobbik szétválaszthatatlanul egybemosódott a Gárdával, felelősséget vállalva valamiért, amit hosszútávon valójában irányítani nem képes.
A legsúlyosabb problémának azt látjuk, hogy a Jobbik vezetői nem rendelkeznek, nem is rendelkezhetnek semmiféle hatékony eszközzel a Gárdába belépők megszűrésére, miként az is kérdéses, hogy hosszabb távon sikerülhet-e befolyást gyakorolni a jogilag teljesen különálló egyesületi formában működő Magyar Gárdára. Ez felmérhetetlen, így számunkra vállalhatatlan veszélyforrást jelent egy olyan politikai helyzetben, amikor a hatalom a provokációk és az önmerényletek eszközétől sem riad vissza. Végül gondot jelent, hogy a Jobbik mint párt erőforrásai érthetetlen módon elsősorban egy másik szervezet, a Magyar Gárda építésére fordítódnak.
Mindezek legbeszédesebb példája, hogy miközben a Gárda láthatóan országszerte épül, addig a Jobbik mint politikai párt, a legalapvetőbb feladatát sem látta el: a XI. kerületi időközi országgyűlési választásokon még az induláshoz szükséges számú kopogtatócédulát sem gyűjtötte össze. A fentiek alapján állíthatjuk, hogy a Jobbik jelenlegi vezetői a Gárda megalakításával és működtetésével valójában a párt politikai érdekérvényesítő képességét veszélyeztetik, és félő, hogy ezzel elveszik annak hosszabbtávú lehetősége, hogy a Jobbik társadalomformáló szerepre tegyen szert a magyar közéletben. Mindezek ellenére azon politikai és társadalmi célkitűzések megvalósításában, amelyek az egykori közös szándékokból fakadnak, sikert kívánunk a Jobbik vezetőinek.
Kovács Dávid, Nagy Ervin, Fári Márton
Palik albérletben?! Nehogymár!
2008. május 28., szerda
A lökés
Egy már korábbtól létező blogon tegnap némi "nézeteltérésbe" keveredtem egy magát sokszorosan értelmiségiként aposztrofáló szélső jobbos látogatóval. Ahogyan én láttam, eléggé egyedül volt, mind a véleményével, mind pedig a stílusával. Állásfoglalása: ország-világ előtt ismeretes, a szélső jobb irányából megfogalmazódó zagyvaság. Stílusa: a már megszokott fröcsögés. A csevelyt csak az tette élvezetessé, hogy a monitoron keresztül is áradt belőle az a sötétség, ami legalább saját maga számára hihetővé teszi a sok baromságot, amit összehord. A fickó a legteljesebb mértékben nélkülözi egy igazi egyéniség ismertetőjegyeit (csak mások hülyeségeit szajkózza, de azt nagyon), az önálló vélemény kialakításához szükséges bel- és külpolitikai ismereteket, valamint a történelem alapszintű tudását. Másokkal is "összeveszett" a megjegyzésein keresztül és majd minden irományában megfenyeget valakit :).
Végül, azt hiszem, hogy ez az egyébként sajnos mindennaposnak mondható esemény volt az ami ennek a blognak a létrehozására indított. Az általános tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy ezek a frusztrált, pszihopata őrültek az ország és a benne élők számára viselkedésükkel, kirekesztő "politikájukkal", fenyegetőzéseikkel és estenként tettlegességeikkel egyre több problémát generálnak. Sajnos ez a tendencia évek óta erősödni látszik. Minden esetre, ebből a fajta őrületből számomra még egy csepp is soknak látszik.
És hogy mi a szándékom ezzel a bloggal? Magam sem tudom még. Talán valami olyasmi, hogy kibeszéljem magamból mindazt a sok mérget, amivel az ilyenek tömnek naponta, és hogy, ha valaki, aki esetleg olvassa ezeket a sorokat és kedvet érez hozzá, hozzáfűzhesse a saját gondolatait, megmutatva ezzel, hogy "sokan vagyunk és elegen". Persze szépszámmal akadnak már ilyen oldalak, tudom. Mégis más egy kicsit, ha a sajátját szerkesztgeti az ember. Remélem, hogy megtalálja azokat az olvasókat, akik hasonlóképpen szenvednek a mai áldatlan állapotoktól, és a kedvük is megvan hozzá, hogy itt eldiskuráljanak egy kicsit, vagy akár tanácsokkal lássanak el másokat, esetleg információkat tegyenek közzé. Igen. Lehetne akár egy szervezetten működő közösségi portál is.